Szerkesztési útmutató audionarráció készítéséhez 2.5-ös verzió

A dokumentum célja felsorolni azokat a gyakorlatokat, amelyekkel megfelelő audionarrációt készíthetünk a Netflix tartalmaihoz. A dokumentumnak nem célja azonban, hogy kimerítő útmutatással szolgáljon a témáról, ezért nem is szabad rá úgy tekinteni. Minden olyan kérdéssel, amelyre a jelen dokumentum nem ad választ, vagy ha az adott terület speciális módszereket igényel, amelyek nincsenek összhangban az útmutatóval, fordulj a Netflix kapcsolattartódhoz.

AZ AUDIONARRÁCIÓ CÉLJA

Az audionarráció célja biztosítani, hogy az audiovizuális anyag a lehető legérthetőbb legyen a vak vagy gyengén látó nézők számára is, ezért tömören tájékoztat a történet és a karakterek szempontjából kulcsfontosságú vizuális elemekről.

1.0.ALAPELVEK

1.1. AZ ALAPOK

Döntsünk legjobb belátásunk szerint és az időbeli korlátok figyelembevételével arról, mennyire legyen részletes az audionarráció, és rangsoroljuk azt, hogy melyek a legrelevánsabb és legfontosabb karakterek és események egy adott jelenetben. Ne vigyük túlzásba a leírásokat – nem szükséges az olyan vizuális elemek leírása, amelyek nem létfontosságúak a jelenet megértéséhez vagy élvezetéhez. Hagyjunk teret a dialógusnak, a hangeffekteknek, a zenének és a szándékos csendnek. A történet szempontjából fontos dialógus és zene mindig élvezzen elsőbbséget.

1.2. TÖRTÉNÉSEK LEÍRÁSA

A történések leírásakor nem kell mindig minden egyes elemet leírni. Határozzuk meg, mire van szükség ahhoz, hogy a történet a nézői élmény csorbítása nélkül bontakozhasson ki. Ne terheljük túl az audionarrációt lényegtelen információkkal, se olyasmivel, ami a dialógusból vagy a zenéből is kiderül.

KI

A narráció a főszereplőkre és a releváns mellékszereplőkre fókuszáljon, és ismertesse azokat a vizuális elemeket, amelyek információt hordoznak a karakterek identitására, személyiségére és tulajdonságaira vonatkozóan (pl. hogyan néznek ki, hogyan mozognak, mit viselnek, milyen az arckifejezésük stb.).
- Tartalmainkban rendkívül sokféle emberi tapasztalat kerül bemutatásra. Amikor arról döntünk, hogy kit milyen részletesen írjunk le, vegyük figyelembe, mennyire fontos az adott karakter vagy dolog ábrázolása a történet és a reprezentáció szempontjából. A narráció legyen tényszerű, és az adott szereplő legfontosabb, egyéni vizuális jellemzőit helyezzük előtérbe (mint például a hajszerkezet, bőrszín, szemszín, testalkat, magasság és az életkor, pl. késő harmincas, ötvenes, tinédzser stb.), illetve a látható fogyatékosságait bemutató jellemzőket. Következetesen mutassunk be minden főszereplőt és releváns mellékszereplőt (vagyis ne emeljünk ki senkit egy bizonyos tulajdonsága miatt, hanem egyformán térjünk ki mindenkire), továbbá a személyt hangsúlyozzuk, ne a fogyatékosságát (pl. „úszó, akinek egy lába van" a „féllábú úszó” helyett).
- Ha a történetből nem derül ki egyértelműen, akkor ne bocsátkozzunk találgatásokba vagy feltételezésekbe a karakterek faji, etnikai vagy nemi identitását illetően, hanem a fentiek szerint szorítkozzunk az illető fizikai jellemzőire.
Nem fiktív szereplőknél mérlegeljük, hogy az adott területen mennyire ismertek/ismeretlenek ezek a karakterek, és ez alapján döntsük el, mely részletekkel jellemezzük őket. Ez vonatkozhat fiktív karakterekre (pl. koboldok) is.
Idő hiányában, vagy ha túl sok lenne az információ, fokozatosan írjuk le a szereplőket.
Amikor már van erre vonatkozó információnk, a narráció térjen ki a karakter ismert kapcsolataira is.
Ideális esetben a karakterek nevét ne említsük addig, amíg ki nem derül a dialógusból vagy az eseményekből. Abban az esetben nevén nevezhetjük a szereplőt már az első megjelenésekor is, ha az illetőt ismerjük a pop-kultúrából, vagy ha az időzítés és egyértelműség kedvéért ez fontos, vagy ha egyértelműsítenünk kell, hogy egy csoporton belül kiről/kikről van szó.
- Ha egy karakter neve szándékosan nem derül ki, mi se nevesítsük.
- Ha először úgy nevesítünk egy karaktert, hogy még nem került bemutatásra a dialógus során, igyekezzünk valamilyen jelzőt tenni a név mellé (pl. „Jack, egy szakállas férfi”).

MI

A narráció mindig tartalmazza az arckifejezéseket, a testbeszédet és a reakciókat, főleg, ha ezek ellentmondanak a dialógusnak. Mindezt elhagyhatjuk, ha teljes összhangban vannak a kísért dialógussal.
A vizuális stílus vagy a filmes nyelv elemei akkor kerüljenek bele a leírásba, ha ez fontos a történet vagy a műfaj szempontjából (például ha a szöveg tipográfiai jegyei plusz jelentést hordoznak, vagy remegő, kézikamerás felvételek esetén).
A mozgásirány akkor kerüljön a narrációba, ha jelentőséggel bír.
A leírás mindig legyen a lehető legkonkrétabb, és igyekezzünk kerülni az általános kifejezéseket és/vagy márkaneveket, kivéve, ha a cselekmény szempontjából jelentőséggel bírnak.
- Kivétel: ha valamit nem tudunk biztosan, ne találgassunk, hanem használjunk általános kifejezéseket. (Ha például nem látjuk pontosan, mit szeletel egy szakács, inkább mondjuk azt, hogy fűszernövényt aprít, mint azt, hogy petrezselymet vág fel – mindig kérjük ki a Netflix kapcsolattartónk véleményét.)
Színekre csak akkor utaljunk, ha fontosak a jelenet szempontjából, és idő is van rá.
Noha helyenként elkerülhetetlen némi szubjektivitás, a narráció kerülje az állásfoglalást, hacsak a tartalom ezt nem követeli meg.

MIKOR/HOL

A narráció akkor tartalmazzon információt a helyszínről, időről és időjárási körülményekről, ha az releváns a jelenet vagy a történet szempontjából.
Gondoljuk végig, hogy a helyszínnek van-e szimbolikus jelentése (például segít-e jobban megismerni egy szereplő bizonyos tulajdonságait), vagy hogy más elemeknél fontosabb-e a cselekmény szempontjából, és ennek megfelelően döntsünk a leírás részletességéről.
A vizuális történésekről úgy adjunk leírást, hogy a néző szemszögéből határozzuk meg az irányokat. („Az egér a ház jobb oldalán álló fa mögé futott.”)
Ha nem a tartalom eredeti nyelvéhez készítünk audionarrációt, fontoljuk meg, hogy az eredeti kultúrkörön kívüli nézőnek mennyire lehet ismert/ismeretlen a műsor témája és környezete, és ennek megfelelően írjuk meg a szöveget. (Néven nevezés vagy körülírás: ha az időbeli korlátok megengedik, jobb megnevezni és körül is írni a szóban forgó dolgot, például: Tower híd – egy tornyos híd a Temze felett. A férfi barretinát, azaz piros katalán sapkát visel.)

HOGYAN

A narráció legyen informatív, társalgási stílusú, fogalmazzunk jelen időben és egyes szám harmadik személyben, a mindentudó narrátor perspektívájából. Többes szám első személyt is használhatunk, ha az jobban illik az adott tartalom stílusához („A kamerába néz, és ránk kacsint.”). Ez leginkább gyerekeknek szóló műsorokhoz passzolhat jól („Vajon most hova vezet minket?”).
A szóhasználat mindig tükrözze a műsor meghatározó nyelvét/nyelvváltozatát (amerikai angol kontra brit angol, kasztíliai spanyol kontra mexikói spanyol stb.), és illeszkedjen a tartalom műfajához és hangulatához, figyelembe véve a célközönséget is.
- A nyelv folyamatosan fejlődik, ezért ügyeljünk a szóhasználatra és a szöveg történelmi környezetére. Szükség esetén végezzünk kutatómunkát, és kerüljük az olyan szavakat, amelyek pejoratív értelműek vagy negatív felhanggal bírnak egy közösségre nézve, illetve elavultnak számítanak vagy ma már nem elfogadhatóak. Használjuk az adott nyelvre érvényes Útmutató inkluzív és érzékeny kifejezésekhez dokumentumot, illetve az Érzékeny kifejezések terminológiai könyvtárt, ha pedig további segítségre van szükségünk, forduljunk a Netflix kapcsolattartónkhoz.
Ügyeljünk az igékre. Élénkebb és pörgősebb a szöveg, ha megtaláljuk a megfelelő igét, ahelyett, hogy egy semleges igét határozószókkal toldanánk meg (pl. „biceg”, ahelyett, hogy „nehézkesen jár”).
Használjunk ismert kifejezéseket körülírás helyett („plié” kontra „behajlított térdek”).
Csak akkor használjunk személyes névmásokat, ha egyértelmű, hogy kire utalunk velük. Amennyiben bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, melyik személyes névmást használjuk, forduljunk Netflix kapcsolattartónkhoz.
Formák és méretek leírásakor ismert tárgyakat nevezzünk meg viszonyítási alapként. Ehhez a világon mindenütt jól ismert tárgyakat használjunk, például a 100 méter távolságot ne egy amerikai focipálya hosszával szemléltessük, mivel az sajátos amerikai hivatkozás, hanem olyan viszonyítási alapot keressünk, amely a világon mindenhol közérthető.
A narráció csak a legszükségesebb esetben csússzon rá a párbeszédre, például ha a cselekmény kommentár nélkül nem lenne érthető. Ilyen esetekben az a legjobb megoldás, ha taps, nevetés, ismétlődő párbeszéd vagy zene idejére időzítjük a narrációt. Az elsődleges dialógusokat lehetőleg hagyjuk narráció nélkül.
A dalszövegeket kezeljük úgy, mint a dialógusokat: csak akkor csússzon rá a narráció, ha feltétlenül muszáj. Ha dalszövegre kell rábeszélni, hagyjunk egy kis időt, hogy a dal elkezdődjön. Akkor mondjuk el, mi történik éppen, amikor a kép fontosabb a dalszövegnél. A leírást lehetőleg a dalszöveg ismétlődő soraihoz, például a refrénhez időzítsük.
A zenét, a hangeffekteket (például az akciójelenetek során hallható harci zajokat és robbanásokat), valamint a szándékos csendet csak akkor zavarjuk meg narrációval, ha feltétlenül ez alatt az idő alatt kell átadni valamilyen fontos információt.

1.3. CENZÚRA

Kerüljük a cenzúrázást: ne cenzúrázzunk semmilyen információt. A leírás legyen szókimondó, ha meztelenséget, nemi aktust vagy erőszakot ír le. A szóhasználat feleljen meg a célközönségnek és a műsor besorolásának (ehhez a műsor tartalma ad útmutatást). Amennyiben információra van szükségünk egy adott program célközönségének vagy besorolásának meghatározásához, forduljunk a Netflix kapcsolattartónkhoz.

1.4. KÖVETKEZETESSÉG A NARRÁCIÓ SORÁN

A tartalom egésze és minden epizód/évad alatt legyen következetes a szóhasználat, illetve a karakterek tulajdonságainak és a vizuális elemeknek a leírása (pl. a helyszínek megnevezése). Készítsünk szószedetet a gyakran használt leíró szavakról.

2.0. KÉPI ELEMEK LEÍRÁSA ÉS KREDITEK

2.1. A KÉPEN MEGJELENŐ SZÖVEG

Fontoljuk meg, hogy a néző hozzájuthat-e más forrásból (például a párbeszédből) az információhoz, amelyet a képen megjelenő szöveg közvetít, és ha igen, ne szerepeljen a narrációban. A szöveget közvetíthetjük a képpel egy időben vagy később, szó szerint vagy átfogalmazva.

A szöveg felvezetéséhez különböző technikákat alkalmazhatunk, például magyarázatot („az alábbi szavak jelennek meg”), vagy változhat a narrátor hangneme (elkülönítve a felolvasott szöveget a tényleges leírástól), de használhatunk más hangot is a feliratok bemondására. Mielőtt kiegészítő hangot választanánk, kérjük ki a Netflix kapcsolattartónk véleményét.

A jogi nyilatkozatokat változtatás nélkül olvassuk fel.

2.2. FELIRATOK IDEGEN NYELVŰ RÉSZEKHEZ ÉS NEHEZEN ÉRTHETŐ DIALÓGUSOKHOZ

Hasonló technikákat alkalmazzunk a feliratozott részekhez, mint a képen megjelenő szövegekhez (magyarázat, a beszélő neve, hangnemváltás, új hang használata). A narráció szó szerint olvassa fel a feliratokat. Ilyenkor az eredeti dialógust halkítsuk le, hogy ne zavarja az érthetőséget, de a háttérben maradjon hallható a néző számára. Mondjuk be, hogy „felirat”, ha szükséges a félreértések elkerüléséhez (például amikor először jelenik meg a képen a felirat), és ha a felirat hosszabb idő után újra megjelenik, mondjuk be ismét.

A nehezen érthető részekhez készült feliratokat csak akkor foglaljuk bele a narrációba, ha az eredeti hang érthetetlen. Hagyjuk kommentár nélkül azokat a részeket, amelyeket meg lehet érteni az eredetiből.

Az olyan tartalmak esetén, amelyekben nagyon sok a felirat, több hang használatára lehet szükség, hogy megkülönböztethessük a beszélőket. Mielőtt több hang használata mellett döntenénk, konzultáljunk a Netflix kapcsolattartónkkal.

2.3. FELIRAT IDEGEN NYELVŰ DALOKHOZ

Ha a dalszöveg fontos a cselekmény szempontjából és feliratozva van, fel kell olvasni az audionarrációban. Nem kell énekelni a szöveget, de időzítsük úgy, hogy a szöveg olvasása illeszkedjen a zene ritmusához, amennyire csak lehet, és legyenek hallhatók az eredeti szöveg kulcskifejezései.

Ha a dalszöveg nincs feliratozva, de fontos a cselekmény szempontjából, kezeljük úgy, mintha dialógus lenne (ne beszéljünk rá).

2.4. LOGÓK

Ha van rá időnk, a narráció tartalmazzon leírást minden logóról, amely megjelenik a képen, beleértve minden stúdió- vagy cégnevet, és írjuk le a képet részletesen. A logók leírása mindig legyen következetes, és figyeljünk oda arra, ha időközben változnának.

Ha a tartalom részét képezi a Netflix Ident, a Netflix Original Credits (saját gyártású Netflix tartalmak kreditjei) dokumentumban foglaltaknak megfelelően írjuk le.

2.5. CÍMEK ÉS KREDITEK

Ha nem zavarjuk meg vele az esetlegesen párhuzamosan futó dialógust vagy történéseket, a narrációban mindig szerepeljenek az eleje- és vége főcím során megjelenő kreditek, és ezeket más hangon mondjuk be, mint a tényleges leírást. Szükség esetén változtathatunk a bemondás időzítésén, például csoportosítással; ilyenkor bemondhatjuk a krediteket, még mielőtt megjelennének, vagy bemondhatjuk a feliratok után is. Annyi kreditet mondjunk be, amennyit az időnk enged. Tömöríthetjük őket, ha nincs elég időnk. A megjelenés sorrendje alapján rangsoroljuk a krediteket. Törekedjünk rá, hogy az alábbi kreditek hangozzanak el az eleje és/vagy a vége főcím során:

alkotó, író, rendező, főbb szereplők, producer, vezető producer, fényképezte, vágó, zenéjét szerezte

Ha nincs mód bemondani az összes kreditet, de az időkeret megengedi, utaljunk rá, hogy ez nem az összes kredit, például egy olyan megjegyzéssel, hogy „a képen további kreditek láthatók”.

Ha nem a tartalom eredeti nyelvéhez készítünk audionarrációt (például ha a szinkronhoz készül a narráció), csak akkor mondjuk be a fenti krediteket, ha azok a narráció nyelvén kerülnek felsorolásra. Máskülönben jelezzük, hogy a kreditek milyen nyelven jelennek meg, például egy olyan megjegyzéssel, hogy „az eleje főcím során japán nyelvű kreditek jelennek meg”. Ha az időkeret megengedi, mindig olvassuk be a tartalom végén, a fent említett eredeti kreditek után Dub Cardként megjelenő, vagy a főbb szereplők felsorolásakor feliratozott lokalizációs krediteket is.

A műsor címét úgy különítsük el, hogy a cím előtt bemondjuk, hogy „cím”. Ha jelentőséggel bír, írjuk le a címhez választott tipográfiát is. Ha nem a tartalom eredeti nyelvéhez készítünk audionarrációt (például ha a szinkronhoz készül narráció), a produkció címeként mindig a Netflix által jóváhagyott fordítást használjuk, a Terminology Toolnak megfelelően.

2.6. AUDIONARRÁCIÓS KREDITEK

A főműsor utolsó képkockája, de még a vége főcím előtt mondhatjuk be a narrációt készítő stúdió, az író és a narrátor nevét a narráció sávján. Amennyiben ezen a helyen időhiány vagy a műsort kísérő egyéb elemek (például előzetesek) miatt erre nincs lehetőségünk, kérjük ki a Netflix kapcsolattartónk tanácsát, hogy eldöntsük, hol tudjuk bemondani a krediteket.

3.0. HANGOK

3.1. SZINKRONSZÍNÉSZEK KIVÁLASZTÁSA

Az audionarráció hangját az alábbi kategóriák szerint kell kiválasztani:

NEM

Úgy válasszuk ki a narrátor nemét, hogy az a műsorban előforduló hangok többségének komplementere (kiegészítője) vagy ellentétje legyen. Egyesek szerint az a jó, ha könnyen meg lehet különböztetni a narrátort a szereplőktől, míg mások úgy gondolják, hogy inkább illeszkedjen a többi hanghoz a téma miatt. Ezt mindig eseti alapon, az adott műsornak megfelelően kell eldönteni.

ÉLETKOR

A narrátor életkorát mindig az adott tartalomhoz és a műsor célközönségének korához igazítsuk, például a Szexoktatás című sorozathoz jobban illik egy kamasz vagy egy fiatal felnőtt hangja, míg a beszélő neme nem különösebben releváns. Kivételt képeznek a kisgyermekek számára készített műsorok, ezekhez lehetőleg mindig odaadást, gondoskodást kifejező hangot válasszunk.

HANGSZÍN

A narrátor hangszíne illeszkedjen a tartalom meghatározó hangulatához, például egy szerelmi történethez jól illik egy kellemesen csengő hang, egy westernhez egy ércesebb hang.

AKCENTUS

A narrátor akcentusa kövesse a műsorban hallható uralkodó akcentust (pl. amerikai angol kontra brit angol, kasztíliai spanyol kontra mexikói spanyol).

A hangbeli jellegzetességeknél azonban sokkal fontosabb, hogy a színész értse a tartalmat, és vissza tudja adni a hangjával a jelenetek érzelmi töltetét.

Több hang használata esetén több kreatív lehetőségünk van. Ha több hangot akarunk használni az audionarrációhoz, mindig konzultáljunk a Netflix kapcsolattartónkkal.

3.2. VOKÁLIS MEGVALÓSÍTÁS

Az audionarráció előadásmódja illeszkedjen a tartalom hangerejéhez, tempójához, érzelmi töltetéhez és ritmusához.

Hang – Kerüljük el, hogy a narráció monoton vagy túl dallamos legyen. A narrátor hangjának jól megkülönböztethetőnek kell lennie a produkcióban előforduló többi hangtól, de ne vonjon magára túl sok figyelmet, és ne legyen túl élénk vagy előadásszerű, kivéve, ha a tartalomhoz ez illik legjobban. A Netflix kapcsolattartónk a tartalom típusától függően egyes projekteknél kérheti, hogy a narrációt egy bizonyos fajta előadásmóddal vegyük fel (például empatikusabb előadásmód érzelmes műsoroknál).
Artikuláció és beszédtempó – A narráció legyen tisztán érthető és tempóját tekintve könnyen követhető. A narrátor ne beszéljen se túl gyorsan, se túl lassan. Amennyire lehetséges, a beszédtempó kövesse a jelenet tempóját. Romantikus jeleneteknél a narráció legyen természetes, közvetlen, szükség szerint megengedve a hallgatást és a szüneteket. Harci vagy üldözési jeleneteknél a narráció tempója legyen gyorsabb és szaggatottabb.

3.3. KÖVETKEZETES NARRÁTORVÁLASZTÁS

Lehetőleg ugyanazt a hangot válasszuk egy sorozat minden epizódjához és minden évadjához, illetve az egyes filmek folytatásaihoz. Amennyiben nem tudjuk ugyanazt a hangot biztosítani, vagy úgy gondoljuk, hogy az adott műsortípushoz (pl. egy antológiasorozathoz) jobban illene egy másik hang, forduljunk a Netflix kapcsolattartónkhoz.

4.0. MŰFAJOK

Mindig határozzuk meg a produkció műfaját, képi stílusát, tér- és időbeli elhelyezkedését (hol és mikor), valamint a produkció célközönségét. A választott szavak és kifejezések azonos szemantikai térbe tartozzanak, és ha rendelkezésre áll az eredeti szövegkönyv/forgatókönyv, szükség esetén igazodjunk hozzá.

4.1. GYERMEKMŰSOROK

Gyermekeknek szóló műsoroknál a választott hangnem (ilyen programoknál megüthetünk bensőségesebb hangnemet) és szóhasználat mindig vegye figyelembe a korosztályt, amelynek a műsor szól. Oktató célzatú anyagoknál, vagy olyan helyzetekben, ahol a nézőt arra kéri a műsor egyik szereplője, hogy hajtson végre bizonyos dolgokat, a kommentárból egyértelműen ki kell derülnie a gyengén látó nézők számára is, hogy a felszólítás a nézőknek szól („nekünk”, „próbáljuk ki”), nem pedig egy másik karakternek a műsorban.

4.2. HORROR/FESZÜLTSÉG

A narráció mindig vegye figyelembe a szándékos szüneteket, a drámai csendet és a zenei aláfestést annak érdekében, hogy a gyengén látó nézők is megtapasztalhassák a produkció olyan részeit, amelyek szándékosan tartják fenn a feszültséget bizonyos cselekmények kibontakozása során. Az előadásmódnak is igazodnia kell ehhez a hangulati elemhez.

5.0. ELBESZÉLŐ ESZKÖZÖK

Ne használjunk zsargont és szakkifejezéseket a narrációban, de használhatunk olyan filmes kifejezéseket, amelyek közismertek, amennyiben ez szükséges az időzítés vagy az egyértelműsítés szempontjából, vagy ha illik a történethez és/vagy a műfajhoz (például: „most ráközelítenek”).

5.1. ELŐREVETÍTÉS

A képpel párhuzamosan írjunk le mindent, főleg a komikus helyzeteket. Ellenben ha másképp nem tudjuk időben leírni a hallgatónak a cselekmény bizonyos fontos elemeit, előrehozhatjuk ezek bemutatását.

5.2. KAMERAÁLLÁS ÉS SNITTVÁLTÁS

Ha a snittváltás fontos a cselekmény megértéséhez, írjuk le úgy, hogy jelezzük, hol történik a cselekmény, vagy hol vannak épp a karakterek az új beállításban. A kameraállást és szemszögváltást csak akkor írjuk le, ha illik az adott tartalomhoz („felülről”, „madártávlatból”).

5.3. MONTÁZSOK

Ha van rá időnk, írjuk le a montázsokat vagy az egymást követő állóképeket. Ha a képek fontosak, de az idő kevés, emeljünk ki párat a legfontosabb képekből.

5.4. AZ IDŐ MÚLÁSA

Az idősíkok váltását mindig a karakterekkel összefüggésben írjuk le. Ha bizonyos időbeli jeleneteket ismertetünk (például visszatekintést vagy álomjelenetet), írjuk le azokat a vizuális elemeket, amelyek egyértelműsítik, hogy ilyen részekről van szó. Legyünk következetesek a program egésze során az ilyen részek leírásával.

6.0. TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEK

A narrációt úgy kell lekevernünk, hogy hangzásra olyan legyen, mintha az eredeti tartalom része lenne. 5.1-re kevert produkciók esetén a narrációt a center csatornára kell keverni. A keverésről bővebben a technikai specifikációban olvashatsz.

Az 5.1 Printmasterben a narráció alatt csak a center csatornát halkítsuk le. Lehalkíthatjuk az 5.1-es Printmaster bal és jobb csatornáját is, de csak nagyon hangos jeleneteknél vagy olyan filmeknél, amelyek nagyon széles dinamikai tartományban mozognak. Ennek mértéke lehetőleg ne legyen több -6db-nél (ha nagyon szükséges, -12 db-ig mehetünk el).
A 2.0 Printmasterben mindkét csatornát megfelelő mértékben halkítsuk le.
Az eredeti verziót (PM) manuálisan is halkíthatjuk. A hangalámondást és az audionarrációt viszont nem hangosíthatjuk fel jobban a Netflix specifikációjában előírt mértéknél, annak érdekében sem, hogy túlharsogjuk a nagyon hangos eseményeket a Printmaster-hangsávban.
A hangmérnök megítélése szerint 6-12 db-lel lejjebb veheti az eredeti verziót. Tisztának és jól érthetőnek kell lennie a narrációnak/hangalámondásnak, miközben az eredeti hang természetesen szól alatta. Ez szubjektív döntés, amelyhez egyrészt az eredeti hang dinamikáját, másrészt az eredeti hang és az audionarráció érzékelt hangerejét is figyelembe kell vennünk.
Side-chained kompressziót biztosító berendezésnél az attack time ne legyen rövidebb 2 ms-nál, és hosszabb 15 ms-nál. Lehetőleg kerüljük el a tömörítésből származó – pl. pumping és popping – hibákat. Törekedjünk az éles váltásoktól mentes, természetes hatás elérésére.
A kevert hangszint feleljen meg a Netflix LKFS és peak előírásának.
A kevert hangszint átmenetének 5 másodpercen belül kell lezajlania a narrációval ellátott helyeken. Ne legyen hirtelen, inkább észrevétlenül halkuljon, illetve hangosodjon a zavartalan élmény biztosítása érdekében.
EQ és dinamikus feldolgozás tekintetében: a hangalámondás hangzása legyen természetes. A jó minőségű felvétel ritkán teszi szükségessé az EQ vagy a dinamikus kompresszor használatát. Kerüljük a frekvencia túlzott növelését és csökkentését. Ne használjunk zajcsökkentő eszközöket, maga a felvétel legyen tiszta. (Ha nem óvatosan használjuk ezeket az eszközöket, zavaró műhibák keletkezhetnek az anyagban.)

Változtatások

2023.04.27.

„Útmutató inkluzív és érzékeny kifejezésekhez” és „Érzékeny kifejezések” dokumentumokra mutató linkek hozzáadása
Címek és kreditek fejezet frissítése nem eredeti nyelvű műsorhoz készült audionarrációra vonatkozó utasításokkal
Audionarrációs kreditek szakasz frissítése és áthelyezése egy másik szakaszba
Következetes narrátorválasztás szakasz frissítése
Technikai követelmények áthelyezése másik szakaszba

Was this article helpful?

0 out of 0 found this helpful